XII. Országos Gitárverseny eredményei
1. korcsoport
1. helyezés:
SZÉKELY ÁRON – Budapest XXI. ker. Fasang Árpád Zenei AMI
Tanár: Kozma István
2. helyezettek megosztva:
CSIKI JANKA – Budapest XI. ker. Weiner Leó Zeneisk. és Zeneműv. SZKI
Tanár: Kató Árpád
GEMBELA GERGELY – Szentendre Vujicsics Tihamér Zeneiskola
Tanár: Gulyás László
KOVÁCS MIKLÓS – Budapest IV. ker.Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola
Tanár: Viola Éva
3. helyezés:
KOMISZÁR VANDA – Nyíregyháza - Vikár Sándor Zeneiskola AMI
Tanár: Czakó Erika
Különdíj:
SEBESTYÉN ÁKOS – Hajdúböszörmény - Bartók Béla Zeneiskola AMI
Tanár: Göndöcz Viktor
2. korcsoport
1. helyezés:
PÁL SZILVESZTER – Budapest III. ker. Aelia Sabina Zene - Képző- és
Táncművészeti Iskola AMI
Tanár: Szücsi Balázs
2. helyezettek megosztva:
ÉKES ÁGOSTON – Budapest XIX. ker. Kispesti AMI
Tanár: Riskó Zsuzsanna
SZALAI LOTTI – Balatonfüred
Tanár: Bánó Tamás
WOLLER PÉTER – Budapest IV. ker. Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola
Tanár: Viola Éva
3. helyezettek megosztva:
BÉRES ENIKŐ – Nyíregyháza Vikár Sándor AMI
Tanár: Czakó Erika
ZSURÁFSZKY MÁRTON – Budapest I. ker. Farkas Ferenc zeneiskola
Tanár: Orsós Vendelné Zahoránszky Mária
Különdíj:
MICHELISZ NORMAN – Pécs
Tanár: Sára Erika
3. korcsoport
1. helyezést a zsűri nem adott ki.
2. helyezettek megosztva:
LIPCSEI BENCE – Nyíregyháza Vikár Sándor Zisk. AMi
Tanár: Czakó Erika
TÖRÖK FERENC – Budapest III. ker. Aelia Szabina Zeneisk.
Tanár: Topa Zoltánné
ZOLTAI DÖME – Szeged Király-König Péter Zisk.
Tanár: Dárdai Sándor
3. helyezettek megosztva:
PUSZTAI GÁBOR – Győri Richter János Zeneműv. SzKI. és Zisk.
Tanár: Erdő-Schaffer Rita
TÁTRAI FARKAS – Pécs ANK Művészeti Iskola
Tanár: Sára Erika
Különdíj:
SÁRKÖZI LILI – Budapest VI. ker. Tóth Aladár Zisk.
Tanár: Vass Valéria
SZÁSZI PETRA KATALIN – Szeged Király-König Péter Zisk.
Tanár: Dárdai Sándor
4. korcsoport
1. helyezés:
KÖRNYEI ATTILA – Szekszárd Garay János Ált. Isk. és AMI
Tanár: Környei Miklós Pál
2. helyezést a zsűri nem adott ki.
3. helyezettek megosztva:
KOVÁCS BEATRIX –Nyíregyháza Muzsika Zeneiskola AMI
Tanár: Czakó Erika
UJHELYI NIKOLETT – Budapest X. ker. Kroó György Zene- és Képzőművészeti
Gratulálunk mindenkinek!
.
.
.
- 6. Nemzetközi Klasszikus Gitárverseny eredményei
I KATEGORIJA/ 1st CATEGORY/ 1. kategória
II KATEGORIJA / 2nd CATEGORY/ 2. kategória
III KATEGORIJA / 3rd CATEGORY/ 3. kategória
IV KATEGORIJA / 4th CATEGORY/ 4. kategória
V KATEGORIJA / 5th CATEGORY/ 5. kategória
PRO KATEGORIJA / PRO CATEGORY/ PRO kategória
.
.
.
A World International Guitar Competition zeneszerzői versenyén Günsberger Ákos harmadik lett Sonatina című művével, Stummer Márton második helyezést ért el Preludio e Fugato című művével, az első helyezett Orestis Kalampalikis (Görögország) lett Kabalka című darabjával.
A helyezetteknek gratulálunk!
A művek meghallgathatók a verseny honlapján!
.
.
.
Minden siker azon múlik, hogy az ember eléggé hisz-e abban, amit csinál és képes-e legyőzni hozzá önmagát. Ennek gyakorlására az életben számos lehetőség adódik: egyesek maratont futnak, mások ismeretlen tájak felfedezésére vállalkoznak, megint mások pedig arra, hogy megtanuljanak kiválóan játszani egy hangszeren, mondjuk a gitáron. Zenésszé válni, megismerni a zene rezdüléseit, természetét, technikailag képessé válni arra, hogy a művész hiteles közvetítőként léphessen fel, egy egész életpálya programja. Aki ebben valameddig már eljutott, és pályája megszakad, vagy nem folytatható tovább, annak ember feletti erőre van szüksége ahhoz, hogy ismét elölről kezdje.
És minél tovább jutott már a pályán, annál nehezebb az újrakezdés. A Zeneakadémia Nagytermében és a Carnegie Hallban is nagy sikerrel koncertező Pavlovits Dávid igen messzire jutott ̶ a magyar művészek közül kevesek által megközelíthető szintekig ̶ , amikor egy általa "tragikomikusnak" tartott sérülés miatt jobbkezes gitárosként nem folytathatta tovább a zenélést. Ekkor egy egyszerűnek tűnő mozdulattal megfordította a gitárt az ölében, és balkezesként újrakezdte. Kis mozdulat az embernek, de nagy mozdulat a művésznek – mondhatnánk túlzás nélkül, hiszen amíg a szakmán kívül állók ebben csupán egy hangszer megfordítását látják, a művész egyben a sorsát is megfordítja vele. A hangszeres világban kevésbé járatos barátainknak nyugodt szívvel hozhatjuk a hasonlatot: olyan ez, mint mikor egy betegség után valakinek újra kell tanulnia beszélni, írni, olvasni. Ilyen értelemben egészen új művész mutatta be tudását március 17-én a Nádor teremben, és Pavlovits Dávid nem is titkolta, hogy egyfajta debütálásról van szó.
Debütálásról, vagy ahogyan Dávid a koncertet bevezetőjében nevezte: kísérletről, amelynek lényege, hogy 20 év művészi tapasztalattal a háta mögött, és két év megfeszített munka után ismét helyt tud-e majd állni az őt ismerő szakmai közönség előtt. Ami a kísérletnek ezt a részét illeti, leginkább úgy értékelhető, hogy Dávid egy koncert idejére kitárta a nyilvánosság előtt gyakorlószobája ajtaját, és bepillantást engedett legféltettebb művészi titkaiba. Az alázat és a közönség felé tanúsított bizalom, amellyel erre vállalkozott, mély rokonszenvet és megilletődést váltott ki, hiszen a zenészek, ha csak tehetik, már kész műsorral, kiforrott zenei, technikai megoldásokkal lépnek színpadra, nem szívesen mutatják be a munka korai fázisait, a részmegoldásokat. A hallgató úgy érezhette, Dávid most valami olyan misztériumba avatja be, amelyet megismernie tán nem is lenne joga.
Volt azonban a kísérletnek egy ennél is izgalmasabb vetülete: mi történik a művésszel, ha technikai képességei csorbát szenvednek, ha nem bújhat többé a közönséget sokszor elvakító virtuóz bravúrok mögé? Vajon képes-e kifejezni művészi szándékait, átadni üzeneteit, ha nem ura teljesen hangszerének? Aki Pavlovits Dávid koncertjén jelen volt, és nem a gitárost, hanem a zenészt hallgatta, nyugodt szívvel összegezheti tapasztalatait: a valódi tehetség a hangszeres tudás egyenetlenségein keresztül is képes kifejezni a zene lényegi tartalmait. Az első néhány perc után eljött a pillanat, amely után félre tudtuk tenni a Dávidtól szokatlan balkezesség látványát valamint a hangszerkezelés hiányosságait, és a fül megnyílt a művek kevésbé előtérben lévő művészi mondanivalója iránt. A zenék iránya, formája, érzelmi tartalma mindvégig követhető maradt. Ez annak a bizonyítéka, hogy karakterérzékeltető, dallamformáló, hangulatmegjelenítő képessége nem szenvedett kárt az újrakezdés óta. Híres ókori szobrok juthattak eszünkbe, amelyekről már hiányzik egy-egy kar, láb, vagy orr, de maga az alkotás művészi értelemben sértetlen.
Az est műsorából külön érdemes kiemelni Silvius Leopold Weiss Logy grófjának halálára írt Tombeau-ját, amelynek előadását Pavlovits Dávid nemrég eltávozott barátja emlékének szánta. Mind a darab, mint az interpretáció megrendítő volt; a hangszínek mélysége, a tragédia kifejezését segítő zenei idők és dinamikai domborzat a koncert legemlékezetesebb pillanatait nyújtották.
Végül hadd idézzünk Dávidnak a koncerten elmondott egyik felvezető szövegéből a pontosság igénye nélkül: „messze nem vagyok még azon a szinten, mint voltam jobb kezesként, ezért a saját elvárásaimat is máshová kell helyeznem. Ez a játék most különben sem az elvárásokról szól, inkább arról, hogy ennek a kitaposatlan útnak a felfedezése számomra óriási nagy élmény, és remélem, hogy ebből sikerül valamit megosztani.” A legtöbb előadó az életben csak egyszer járja be ezt a halálos veszélyekkel övezett, de mégis gyönyörűséges, kitaposatlan utat. Dávid abban az irigylésre méltó helyzetben van, hogy immár másodszor indulhat útnak, közönsége pedig azért lehet hálás, mert remélhetőleg a továbbiakban is beavatja majd újra-felfedezéseibe.
Dávid műsora:
• Silvius Leopold Weiss: Chaconne
• Leo Brouwer: 5 etűd
• Jorge Cardoso: Milonga
• Pavlovits Dávid: Ametisztek - válogatás
• Antonio Lauro: Venezuelai keringő
• Silvius Leopold Weiss: Tombeau sur la mort de M. Comte de Logy
• Pavlovits Dávid: Vitorlák, Valami körbe száll, Balkán táncű
.
.
.
A művész legyen önmagával azonos – Interjú Pavlovits Dávid gitárművésszel